Enreiterné Bányai Edit

Enreiterné Bányai Edit, szolfézstanár

Székesfehérváron születtem 1957-ben. Dalos kedvű lelkész édesapámnak köszönhetően - korán mindennapi kenyeremmé vált az éneklés. Az Ének-Zenei Általános Iskolában egy évig tanított Mihályi Gyuláné, kiváló Kodály-tanítvány, iskolaalapító, és nyolc évig Karcagi Gyuláné (népitáncra). Legendásan sok tanítványuk lett zenész. Zongoratanárnőm, Herczeg Irma korán megszerettette velem a kamarazenélést.

Angol tagozatos gimnáziumba jártam, mellette folytattam a zongorázást, s arra készültem, hogy tanári pályára menjek. Többek tanácsára döntöttem úgy, hogy az ideológiailag kevésbé rázós zenetanári pályát válasszam. Egy évig a győri szakközépiskola szakmai tagozatára jártam. Szabó Miklós Győri Leánykarában felejthetetlenül szép leckéket kaptam karéneklésből. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola K.É.T.K. szakán diplomáztam 1982-ben. A legmélyebb nyomokat Kistétényi Melinda szolfézsórái, Párkay István kargyakorlatai és Laczó Zoltán pszichológiai érdeklődésemet nyitogató előadásai hagyták bennem. Igen sokat köszönhetek hangképző tanáromnak, Lugossy Magdának. Egy fél évet még az Akadémia tanulmányi osztályán dolgoztam, aztán a Kispesti Zeneiskolában tanítottam - jó háromévnyi megszakítással, (amikor is megszületett fiunk.)

1990 őszén helyettesíteni hívtak az óvónőképzőbe. óraadóként. Amikor nagybőgős férjemet Madeira szigetére (Portugália) hívták tanítani, játszani, 1991 novemberétől 92 nyaráig ott éltünk. A Weiner Leó Zeneiskolában 1993.január elsejétől tanítok szolfézst. Igazi mesterem a tanításban György Istvánné Marica, a hangképzésben Vékássyné Bruckner Adrienne. Amíg furulyát is tanítottam (1993-2007), nagy hatással voltak rám a barokk zene historikus előadásának hazai és holland művészei. Egyetlen jelentős publikációm a Parlando 2007-es 4. és 5.számában jelent meg "Játsszunk zenét!" címmel.